A maratoni álmom és a jóga

Az első blogbejegyzésem kissé személyes hangvételű lesz. Arról fogok írni, hogy miért és hogyan kerültem kapcsolatba a jógával.

A történetem közvetett módon 2012-re nyúlik vissza. Ekkor ugyanis csak úgy a semmiből bevillant, hogy teljesíteni szeretnék egy maratoni futást. El is kezdtem szorgalmasan edzeni a közeli gimnázium pályáján. Elsőre csak 4 km ment, a második hét végén már 8 km-nél jártam. Hétről hétre emeltem a távot, ahogyan az internetről letöltött edzéstervben elő volt írva. Két hónap múlva részt vettem az első futóversenyemen, amely a 21,1 km-es esztergomi félmaraton volt.

Végül 2 óra 6 perces idővel sikeresen teljesítettem, ami ilyen rövid futómúlttal kifejezetten jó időnek számított.

Az első állomás és a feladás

Ezt egy állomásnak fogtam fel, innen folytathattam a félkészülésemet a valódi cél eléréséhez, amely a maraton volt. Azonban ekkor még szinte semmit nem tudtam a futásról. Rossz volt a futótechnikám, a felszerelésem, a felkészülésem, szinte minden. Egy sor komoly hibát elkövettem. Túl hamar akartam továbblépni, nem nyújtottam, így megfájdult a térdem. Képtelen voltam folytatni az edzéseket, először 5 km futás után jött a szúró fájdalom, majd már 1 km után is. Azt hittem, ez valamiféle genetika, hogy én nem vagyok alkalmas a hosszú távú futásra. Így letettem a maratoni álmomról, sőt 4 évre teljesen abbahagytam a futást is. Igazából nem is nagyon szerettem a pályán körözöni, dög unalmas volt. Csak kíváncsi voltam, hogy képes vagyok-e teljesíteni egy maratont.

A fordulópont

2016-ban fordulópont következett az életemben. Ekkor hallottam először a Spartan Race akadályversenyekről, és egyből rajongani kezdtem érte. Meg akartam mérettetni magam én is, a youtube-on sok kedvcsináló (vagy sokak számára inkább elrettentő) videó volt róla. Ez a megmérettetés az adott versenyszámtól függően egy 7, 15, 20 vagy akár 50 km-es terepfutás egy csomó akadállyal teletűzdelve az erdőben (kötélmászás, súlyok cipelése, szögesdrót alatt kúszás, falmászások, víz alá merülés sáros vízben, úszás, stb.). Mivel a terepfutás az egyik legdominánsabb része ennek a versenynek, így ismét felhúztam a futócipőt. Ég és föld a különbség a városi vagy körpályán történő futás és az erdei vagy hegyi terepfutás között, ez már egyáltalán nem volt unalmas. Ráadásul esztergomiként az ország egyik leszebb kirándulóhelyén, a közeli Rám-szakadékban ejthettem meg a terepfutó edzéseim egy részét, de sok más szép útvonal is van errefelé.

A helyes irány

Ezúttal máshogy álltam hozzá, nem követtem el ugyanazokat a hibákat. Elkezdtem olvasni, művelődni a témában, beléptem futással kapcsolatos Facebook csoportokba, és elkezdtem könnyed stretching (nyújtás) foglalkozásokra járni Esztergomban. Ez a lehetőség pár hónap múlva véget ért, ekkor találtam egy jóga foglalkozást, ahol az oktató nem finomkodott. Ugyanis elég haladó pózok voltak végig, de nagyon jól éreztem magam óra után. Ez tényleg jól átnyújtott, felfrissített. És már első órán nagyon jól mentek a nehezebb, haladó pózok is, főleg a karate múltamnak köszönhetően. Ez 2017 nyarán volt, azóta jógázom rendszeresen.

Innentől kezdve jóval ritkábban éreztem bármilyen fájdalmat futás közben. Meggyőződésem, hogy jóga nélkül nem is érdemes futni, mert annak nem lesz jó vége. Hallottam rémtörténeteket futás közben elszakadt ínszalagokról, és egyéb sérülésekről, amelyek mind a nyújtás hiányára vezethetők vissza. És hallottam sikersztorikat a sérülések után, sőt valaki azt írta, hogy ha nincs meg neki a heti két jóga a futás mellett, akkor pocsékul érzi magát. Én is így vagyok ezzel.

A maraton sikeres teljesítése

2018 tavaszán végül lefutottam életem első maratonját szintidőn belül, sőt ez egy terepmaraton volt a Vértesben. A Spartan Race versenyeket végül 2019-ben abbahagytam, mert tele volt a verseny csalókkal, a színtiszta terepfutás maradt az igazi szenvedélyem. 2020 őszén ismét lefutottam ugyanazt a maratoni versenyt, ezúttal 1 óra 1 perccel rövidebb idő alatt, és sokkal kevesebb szenvedéssel 🙂 Teljesült tehát a maratoni álmom, és ebben óriási szerepe volt a rendszeres jógázásnak.

Jógaoktató lettem

Végül a jógát annyira megkedveltem, hogy úgy döntöttem, elvégzek egy nemzetközileg is elismert képzést. 2021 júniusában a World Yoga Alliance (Nemzetközi Jóga Szövetség) által minősített Hatha jógaoktató (RSY-150) diplomát szereztem, sőt az elérhető maximális 100% értékelést kaptam mind a szóbeli, mind a gyakorlati vizsgán. Nagyon örültem a sikernek.

Ez az én személyes történetem. Noha a jóga csak egy kötelező kiegészítő tevékenységnek indult nálam a futás mellé, hogy elkerüljem a sérüléseket, de most már nehezen tudnám elképzelni akár egy hetemet is nélküle.